Szeretem az ajándékokat. Adni is és kapni is. Igazából, ha az életemben kapott ajándékaimat szeretném megszámolni, akkor nem lenne szükségem mind két kezemre (és ennek kétharmadát a férjemtől kaptam). Az ajándékozásban igazából nem is az ajándékot magát szeretem, hanem az ajándékozás folyamatát. A tudatot, hogy ajándékot kapok, a várakozást, izgalmat, hogy mi lesz az. Vagy ha én adok ajándékot akkor a tervezgetést, kivitelezést és az ajándék átadását, valamint a reakciót.
Persze most csak olyan ajándékokra gondolok, amelyeknek örülnek/örülök. Igaz én szinte mindennek tudok örülni. Még annak az ajándéknak, amit Jázmin kap. Még ha mellette bosszant is, hogy egy évig nem tudom használni, mert anyósom mániája, hogy egy éves kortól vásárol ruhákat unokájának. Addig meg járhat az unokatestvére kinőtt cuccaiban, nem baj, hogy mind fiús holmi. De attól örülök neki. E mellett örülök a leveleknek (Sima postai levélről van szó, de az e-mailoknak is tudok örülni. Ez alól az Apehtól kapott levelek képeznek kivételt.) Mert az is egyfajta ajándék. Nem várja az ember, ha várja is nem tudja mikor jön. Ez főleg a szüleimtől származó levelekre igaz. Sosem tudom mikor kapok választ az enyéimre, általában 3 hónap után jön valami. De örülök a csomagoknak is, amikről tudom, hogy mit tartalmaznak, mert én rendeltem. De akkor is izgalmas dolog kibontani a dobozt és leellenőrizni, hogy az van-e benne amit akartam. Persze előfordul, hogy nem tudok örülni valaminek, csalódom, elszomorodom.
Szóval nagyon szeretem az ajándékozást. Legeslegjobban azonban azt szeretem, ha én ajándékozhatok meg valakit. Szeretek töprengeni azon, hogy mit is szeretne az illető, minek örülne. Szeretem elkészíteni vagy megvásárolni az ajándékot, szeretem becsomagolni és átadni.
Így nem kérdéses, hogy nagyon szeretem a scrapos játékok közül a Kép egymásnak játékot. Izgalmas, mert amikor jelentkezel sosem tudod, hogy kinek készítesz te ajándék oldalt és kitől kapsz majd. Utána ha látod a kukucskákat akkor már alig férsz bele a bőrödbe és izgatottan várod az ajándékodat, de kíváncsi vagy az általad készített oldal fogadtatására.
Legutóbb Cewén vettem részt egy ilyen játékban, ami mellesleg karácsonyi kiadás volt. A mi karácsonyunk nem pont olyan volt, mint amilyennek vártam/vártuk. De megbeszéltük a férjemmel, hogy jövőre már másképp csináljuk. Mentségemre szóljon az a tény, hogy Jázmin mellett nem mertem bevállalni egy nagy karácsonyi menü elkészítését. Süteményt azért sütöttem. Éjjel. Pizsamában. E mellett az anyósom sütött - főzött, így  az ünnepeket náluk „töltöttük”, azaz délelőtt lementünk hozzájuk és délután haza. Ami azonban magában foglalta azt a kockázatot, miszerint bármikor kitörhet egy veszekedés.
Így nem is nagyon fényképeztem most. Nem volt hangulat hozzá. Ezért nem volt gondom, amikor Ritának azaz ritacica-nak kellett képet küldenem. Ezt a kettőt küldtem:

A kukucska alapján nem tudtam mit várja, nagyon izgatott voltam. A végeredményt a Cewe galériájából linkelem be:
Nagyon finom kis oldal. A képen van a hangsúly és az elemek csak kiegészítik.
Én Ilusnak azaz Bóbitának készíthettem oldalt. Igaz a kész oldalak feltöltésének napján kaptam meg a fotókat, de igyekeztem nem sokat késni. Két kép közül nem tudtam dönteni, így mindkettőt felhasználtam. Íme az oldalam:
Felhasználtam:
Xcenedra Design - My Christmas Tree
Raspberry Road - Winter White Add On
WendyP Designs - Beautiful White Winter
Thaliris Designs - Extravagance Add On
Manue Designs - 2013
Remélem örömet tudtam szerezni az ajándékommal, mert én nagyon örülök az enyémnek.

Kellemes napot kívánok mindenkinek!post signature